Körték

A Termesztett körte (Pyrus domestica Medik.) számos vad faj kereszteződésének az eredménye. Az ázsiai fajok géncentruma Közép-Ázsia. A körte az újkőkortól ismert gyümölcs, a Kárpát-medencében első lelete a bronzkorból származik. Körte szavunk is ótörök eredetű, első írásos előfordulása a Tihanyi apátság alapítólevelében 1055-ben fordul elő „kurtuel” néven. Ősi nyári körtéink: Eleve érő, Üdein érő, Pünkösdi, Cseresznyével érő, Árpával érő, Búzával érő, Apró muskotály, Elő érő muskotály, Muskotály, Gerellyes, Nágovics, Hosszúszárú, Császárkörte, Nyári pergamont, Szent Lórinc körte, Piros körte, Vörös körte, Vörös bélű körte, Vörös nyári és Zöld muskotály. Őszi körtéink: Hercsóka, Kozma, Zelenka, Mézes körte, Őszi muskotály és Salzburgi; téli körtéink: Babka, Carabella, Havasalji, Makária, Mészáros, Benedek, Mosóci, Telelő és Téli bergamot. További ősi körtéink: Budai kisasszony körte, Csákvári nyári körte, Egri körte, Erdélyi körte, Fehérvári körte, Fujtós körte, Korai szagos körte, Köcsög körte, Nyári Kármán (Kálmán) körte, Magyar kobak, Mogyoródi óriás körte, Mosoly körte, Őszi körte, Piroska körte, Szűcsi körte és Zöld Magdolna.

MOLYHOS KÖRTE

(Pyrus nivalis ssp. orientalis)

A molyhos körték kisázsiai alakköre …átterjed a Balkánra, sőt egyes szerzők azt vitatják, hogy Bosznián és Horvátországon át a Keleti- és a Déli-Alpokba, másrészt Erdélybe. Ugyanakkor azonban mások azt állítják, hogy a Balkántól északra vadon talált molyhos körték elvadulások, ültetett körték elhagyott példányai. Csak a mai ismereteinknél pontosabb alaktani elemzés döntheti el azt a kérdést, hol kell megvonni a molyhos körték természetes elterjedésének északi határát, s vajon hazánkon vonul-e át ez a vonal. Azt azonban nem tarthatjuk valószínűtlennek, hogy az újkőkor enyhébb klímájában ez a körte nálunk is honos volt.

 

 

 

ÁRPÁVALÉRŐ KÖRTE

Ma is jól ismerjük, s nyár elején minden utcai gyümölcsárusnál látjuk az Árpávalérő körtét. Már a 14. századból maradt két oklevél is megőrizte a nevét: az egyik 1326-ban kelt: quandam arborem piry árpávalérő nominati; a másik 1394-ben kelt: ad unam arborem pirorum vulgariter árpávalérő körtvély vocatum. Nagyon érdekes, hogy ezt a körtét már a rómaiak is ugyanígy nevezték, s a régi latin szerzők munkáiban vagy pirus herdearius vagy pirus hordearius néven szerepel. Hogy latinból fordították-e a nevét, vagy talán keleti eredetű, és valamely balkáni nyelv közvetítette, nem tudjuk. Franciaországban érési idejéről Amiré Johannet a neve, ott tehát a nyelv nem őrizte meg az ókori hagyományt. FABRICIUS szójegyzékében és LIPPAY JÁNOS kertészeti munkájában is Árpávalérő körtvély a neve. Újabban némely gyümölcsészeti munkákban Árpás körte.

 

MÉZES KÖRTE

Szintén mind mai napig ismert körténk a Mézes körte, amelyet egy 1422-ben kelt oklavél említ: arborem piri Mézes körtvély.

LIPPAY röviden annyit mond róla: Mézes körtvély, apró. Édes.

 

 

 

 

NYÁRI KÁRMÁN KÖRTE

GALEOTTO egy szerémségi körte emlékét hagyta ránk. Tudjuk, hogy ez a humanista 1485-ben könyvet írt Mátyás király mondásairól és viselt dolgairól, amelyben a királyon és emberein kívül megörökített több magyar érdekességet is, pl. az énekmondást, újévi ajándékozást, a hálószobák fűtését, Buda és Pest fekvését, Buda hővizeit, a Tisza halbőségét, stb. Mikor VITÉZ JÁNOS hasonló nevű unokaöccséről ír, aki abban az időben szerémségi püspök volt, megragadja az alkalmat, s a Szerémség termékeit is megdicséri. Különösen megragadta a képzeletét az aranyat termő szőlő. Bennünket ugyan most ez nem érdekel, de ennek kapcsán említi a Szerémség nagy körtéjét is, ezért ideiktatom e sorait: „És hogy a Szerémség hegyeinek boráról hallgassak, amely annyira kellemes, hogy az egész föld kerekségén nehéz lenne párját, vagy csak hasonlót találni, és hogy kobakkörtéjének nagyságáról és finomságáról se beszéljek, amely olyan nagy, hogy két kézzel is alig lehet körülfogni, csak arról a hallatlan és csodálatos dologról számolok be, amelyet sehol a világon nem ismernek.”  Az eredeti latin szövegben e körte neve pirum cucurbitinum. GALEOTTO, mint humanista, természetesen ókori nevet használ. Kobakkörte nevét először a rómaiak első gazdasági írója CATO említi. GALEOTTO fordítói a pirum cucurbitinum magyar megfelelőjét kármán körténkben, a Nyári kármán körtében találták meg. Valószínűleg helyesen.

Azt a körtét, amelyet most Kálmán körtének neveznek, a régiek Kármán körte néven ismerték. Kármán [Karaman – Ankarától délre kb. 780 km-re (B.T.)] török város és nép neve Kis-Ázsiában. Szorgalmas, derék nép, a török időkben Magyarországra is eljutottak ipari és kertészeti termékei a balkáni úton, így a kármán gyolcs, kengyel, kesztyű, suba, zabla és körte. Csak akkor felejtettük el e körte helyes nevét, mikor a török már eltűnt szomszédságunkból.

A nyári körték közt a legnevezetesebb volt a Kármán körte, amelyet korunk gyümölcsészei Nyári Kálmán körte néven tartanak számon.

A Kármán körtét könnyű felismerni rendkívül szabálytalan, buckós, vagyis bütykös felületéről, amely alapján néhol Buckóskörte, a hazai németek körében Pluzerbirn a neve. Gyakran csúcsa is oldalt hajlik, s ilyenkor bizony valósággal idomtalannak kell mondanunk egyébként jellegzetes alakját. Bőre eleinte világoszöld, túlérett korában sárga, napos oldalán piros lehelettel. Zölden kel élvezni, mert érett korában hamar elveszíti finom ízét. Leve bő, édes, jellegzetesen kissé muskotályos ízű, húsa sárgásfehér.

Fája olyan nagyra nő, mint valami tölgyfa, koronája terjedelmes. Ifjú korában kövér, hosszú vesszőket hajt, ezért a kertben fokozott gondozásra szorul. Igazi ősi körtefajta, amelyet gyökérhajtásról és magról is lehet szaporítani, ezért terjedt el nagymértékben a falusi kertekben. Manapság a gyümölcsfától azt várják, hogy hamar teremjen, és nem tekintik akadálynak, ha a fa rövid életű. Régen másként gondolkoztak az emberek, keresték és megbecsülték a hosszú életű gyümölcsfákat. Már pedig a Kármán körte fája ugyancsak hosszú életű. Méltán írja róla ENTZ FERENC: „Aki belőle ültet, nemcsak magáról gondoskodik önző módra, hanem fiai és unokái élvezetéről is.” Ennek igazolására és szemléltetésére ENTZ elbeszéli, hogy Budakeszin az özvegy a gyümölcsfákat örökli az elhunyt gazda után, és hogy az özvegy jövője biztosítva legyen, igyekszik a kertben mentől több Kármán körtét ültetni. Az örökölt gyümölcsfák terméséből kiárulja özvegyi életének szükségleteit. KOVÁCS JÓZSEF, a múlt század közepén Bátorkesziben [egykori magyar mezőváros, amely a trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járáshoz tartozott, mai neve Bátorove Kosihy, lakosainak döntő többsége ma is magyar, az általános iskolát a falu egykori református lelkészéről, és nagyhírű pomológusáról Kováts Józsefről nevezték el – B.T.] gyümölcsfaiskola tulajdonos, az 1861-iki faiskolajegyzékében a Kármán körte fáját a körték királyi fájának és Matuzsálemének nevezte.

Nagyon feltűnő jelenség, hogy e kétségtelenül magyar körtefaj nevével először csak a 17. században találkozunk. Ekkor azonban egyszerre a legjobb nyári körténk. PÁZMÁNY PÉTER 1636-ban megjelent Vasárnapi innepi prédikátziók c. munkájában ezt olvassuk: „A vad körtvélyből bergamotot vagy kármánykörtvélyt nem aszal.” LIPPAY JÁNOS feljegyezte, hogy akkor a Felvidéken ezt a körtét Császár körtének nevezték. Kétségtelen, hogy ez a név a barokk-kor alkotása. Később ezt a kitüntetést, amelyet a Császár körte elnevezés jelent, átruházták a francia eredetű Fehér vajkörtére. De a 17. és a 18. század Császárkörtéje a Kármán körte. „Kármán, avagy mint a Felföldön híják, Császár körtvély, nagy öreg, sárga, jó édes leves, nem is köves, nem tart sokáig, nagy hasa vagyon, egy kevéssé hosszúkás.”

Hol rejtőzött ez a legjobb régi nyári körténk előbbi századokban? Ha e kérdésre felelni akarunk, először tudnunk kell, hogy a Nyári kármán körte nem valami magában álló fajta, hanem egy egész nyári körtetörzs legértékesebb tagja. A pomológus e körte társneveiként sorol fel néhány körtenevet, ilyen pl. a Lőrinc körte, Torzsátlan körte, Buckós körte. A Lőrinc körte neve minden bizonnyal augusztusi körtét jelent, Lőrinc napja ugyanis augusztus hónap tizedike. A Lőrinc körtét már LIPPAY ismerte és leírta: „Lőrinc körtvély, középszerű, egyfelől sárga, másfelől veres, hosszúkás, köves valamennyire, s nemigen leves.” A múlt században TAMÁSSY KÁROLY Debrecenből ismertet egy Lőrinc körtét, Lőrinci szajkókörte néven, amely csaknem Lőrinc napján érik. PORZSOLT KÁLMÁN, aki érdekes cikkben ismertette a Nyárád-mellék gyümölcsészetét 1881-ben, e körte székelyföldi neveit jegyezte fel. Szerinte ott Kovács Lőrinc vagy Torzsátlan körte a neve, nagyon jó nyári körte volna és nagy is, ha értével a magháza körül savanyú nem volna. Torzsátlannak nevezik e körtét sok helyen a Dunántúl is. Mindezek alapján kétségtelen, hogy a Lőrinc körte a Nyári kármán körte silányabb és korábban érő alakja.

Mikor a 18. században a növénytani ismeretek haladásával kapcsolatban a gyümölcsészet új utakra tért, s egyrészt a gyümölcsfajták megkülönböztetése pontosabb lett, másrészt nyugaton új fajták egész sorát kezdték előállítani a gyümölcsösökben, a Kármán körtékre is új idők derültek. Sajnos, nálunk nem a fejlődés jegyében indult ez a korszak. Itt senki sem gondolt arra, hogy meglevő gyümölcsfajta állományunkat az új idők szellemében nemesítse tovább, hanem még a nevét is elrontottuk régi Kármán körténknek. ENTZ FERENC a múlt század 50-es éveiben utoljára használja helyesen a Kármán körte nevét, de a már idézett KOVÁCS JÓZSEF egy évtized múlva oktalan romantikával elterjeszti gyümölcsfakalauzában a Kálmán körte nevet. „Sokan szeretik – írja – Kármán körtének nevezni, melynek pedig semmi értelme sincs, holott ha Kálmán körtének mondjuk, ősi bölcs királyunkra emlékezünk.”

ARABITKA

Valószínűleg magyar eredetű fajtakör, melynek több típusa terjedt el, főleg a Duna-Tisza közén. A Kertészeti Kutató Intézet (Korponay Gyula, illetve Brózik Sándor) által szelektált típus

Június végén érik, amikor a zöld héja sárgulni kezd, szedik; július elején még fogyasztják. Rendszeresen, bőven terem, gyümölcsei csomósan helyezkednek el, elég korán termőre fordul.

Gyümölcse kicsi, 35-45 mm átmérőjű, igen széles, kerekded, olyan széles, mint hosszú. Színe citrom-, majd aranysárga, kis részén barnán mosott. Kocsánya zöldes húsos, jellegzetesen vastagabb, mint az árpával érő körtéé. Húsa fehér, bő levű, később szotyósodik, mint a hasonló nyári körték Íze édeskés, gyengén illatos. Tárolhatósága: szedéstől egy hétig tartható el, ha nem túléretten szedtük. Nem egészen éretten jól szállítható.

Levele széles tojásdad, majdnem kerek. Pálhája kicsi és keskeny. Jellegzetesek vastag, zömök középbarna késbarna vesszei. Koronája erőteljes, feltörekvő, más nyári körtefajtáknál erőteljesebb.

Ellenálló, igénytelen fajta, jól tűri az alföldi meleget, szárazságot, homokot és agyagot egyaránt.