Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.

Barackok, kajszik

A barack (Prumus persica L.) őshazája Kína, ahol már hétezer éve előfordul és négyezer éve termesztik. A Krisztus előtti években már elkerült Európába. Őshazánkban éppúgy ismert gyümölcs volt, mint azokon a területeken, ahol őseink átvonultak. A Kárpát-medencéből az első leleteink a vaskorból származnak. Ősi magyar barackfajták: Duránci barack, Gumibarack, Parasztbarack és Vérbarack. A kajszi (Prunus armenica L.) őshazáját Közép- Belső-Ázsiába és Kínába teszik¸ a legrégibb kajszi-leletet a Kr. előtti III. évezredben találták. Terjedésében a Selyem Út jelentős szerepet játszott; e révén korán eljutott Örményországban, amelyről e gyümölcs nevét is kapta. A Kárpát-medencéből már a római korból származnak mag-leletek. Magyar neve, a "kaysi" török szó megfelelője. Középkori okleveleink csak "barckról" tesznek említést egybemosva a két barackot. E gyümölcs állandó gondozást igényel. Ősi fajtáink a Woyssel Magyar kajszi és a Tengeribarack.

 

 
PARASZTBARACK

Magról kelt, elvadult őszibarack. Fája középnagy, igénytelen, ellenálló. Rendszertelenül terem. Gyümölcse apró-közepes méretű, húsa fehér, zöldes-fehér, édes, illatos, vastagon nemezes-molyhos, a kőmag körül sötétpiros, rostos, magvaváló. Terméseit aszalványként is feldolgozzák, a keményen szedett gyümölcs jól eltartható.

 

 

 

BORSI-FÉLE KÉSEI RÓZSA

(Borsi rózsa, Borsi kései, Borsi rózsa kajszi)

Magyar fajta, a kései rózsa fajtakör magoncai közül szelektálták Kecskeméten, az 1900-as évek elején.

Július közepétől augusztus elejéig érik, érése hűvös időjáráskor augusztus közepéig tart.

Rendkívül bőtermő, rendszerint korán termőre fordul, igen jól termékenyül.

Gyümölcse középnagy, bő termés esetén kicsi, megnyúlt, lapított kúp alakú. Színe: alapszíne citrom – és narancssárga, a napos oldalon vérpiros. Kocsánya középhosszú, középvastag, pirosas-barna színű Húsa éretten narancssárga, kemény, rostos, magvaváló, gyengén leves. Íze közepesen édes, nem túl erős, jellegzetes zamatú Igen jól, kellő időben történt szedés után 6-8 napig is szállítható.

Levele középnagy, igen széles tojásdad alakú. Vesszeje középerős, alapszíne barna, amely gyengén bordópirosan mosott. Koronája fiatalon gyengén felfelé álló, később széthajló, lapított gömb alakú.

Igénytelen, mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt.

 
KÉCSKEI RÓZSA

Az ókécskei szőlőkből származik, valószínűleg magról keletkezett. Először Nyújtó Ferenc írta le és szelektálta.

Július második harmadában, néha annál valamivel későbben érik.

Jól. sőt igen bőven terem és nagyon jól termékenyül.

Gyümölcse középnagy, vagy nagy, kissé lapított, visszás csepp alakú. Színe: alapszíne világos okker-narancssárga, háti és napos oldala karminnal bemosott. Húsa sötét narancssárga, rostos, magvaváló, amellett lédús. Íze édes, jó kajszi aromájú, a héjnál kissé savanykás. Rostos húsa igen jól szállíthatóvá teszi..

Levele a szív alaktól a kerekdedig, többféle változatban fordul elő ugyanazon a fán. Vesszeje vékony, rövid ízközű, a napos oldalon piros, ritkásan paraszemölcsös. Koronája gyenge-közepes növésű, lapított gömb alakú.

A fagyokkal, a betegségekkel és a kártevőkkel szemben ellenálló.
 

 

 

KORAI PIROS
 

(Kecskeméti korai, Csipogó barack, Korai rózsa, Búzával érő)

Ismeretlen származású magyar fajta, valószínűleg a Duna-Tisza közén állott elő.

Június második felétől július elejéig érik, színelő szedése június közepén legtöbbször megkezdhető. Igen bőtermő, korán termőre fordul, igen jól termékenyül.

Gyümölcse rendszerint kicsi, nagy termés esetén apró. Széles, a kocsány felé lapított gömb alakú. Színe: eleinte citrom-, majd narancs-sárga, amelyet a napos oldalon piros fedőszín borít. Kocsánya rövid, középvastag, pirossal mosott, barna színű. Húsa narancssárga, gyengén rostos, puha, gyengén duránci, lédús. Íze közepesen savasan édes, kevés zamattal. Éretten rosszul, féléretten jól szállítható.

Levele középnagy, egyes típusoknál kicsi, középszéles. Vesszeje középerős, vége vékony, barna alapszínű, amely világos pirossal mosott. Koronája fiatalon felfelé törő, később széthajló vagy lehajló, félgömb alakú.

Korai virágzása miatt a késő tavaszi fagyok iránt érzékeny.

Nem igényes fajta, minden éghajlati és talajadottság mellett kifogástalanul fejlődik és terem.

 
MAGYAR KAJSZI

(Magyar legjobb, Kecskeméti kajszi, Korai magyar, Kőrösi kajszi)

Feltehetően magyar származású fajtakör, amely elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható.

Július második és harmadik harmadában érik, szedését rendszerint július első hetében meg lehet kezdeni. Általában rendszeresen és bőven terem. Korán termőre fordul, nagy terméshozamokra képes. Kifogástalanul termékenyül, öntermékenyülő..

Gyümölcse nagy vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancs-sárga, vérpiros fedőszínnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag barnás bordó-piros színű. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamattal. Jól szállítható.

Levele középnagy, széles tojásdad alakú. Vesszeje középerős, zömök, vastag, barnás színű, amelyen sötétbordó bemosás van. Koronája nagy, széthajló, csüngő ágú, nyomott félgömb alakú.

A téli és a késő tavaszi fagyok iránt érzékenyebb, mint a Borsi-féle rózsa fajta..

Nem igényes fajta, legjobban a középkötött vályogon és a kötött altalajú homokon fejlődik

 
RAKOVSZKY KAJSZI

Magyar fajta, Rakovszky Géza kertjében (Kacsóc község) ismeretlen fajta magoncról kelt.

A magyar kajszit követően július második felében, augusztus elején érik.

Rendszeresen és igen bőven terem, igen jól termékenyül.

Gyümölcse nagy vagy középnagy, széles alapon tompán kúp alakú Színe: szalma-, majd narancssárga, erős bordó-piros fedőszínnel. Kocsánya középhopsszú és középvastag, pirosas-barna színű. Húsa sötét narancssárga, gyengén rostos, magvaváló, bő levű. Íze igen jó édes, kevés savval, sajátos, kellemes zamattal. Féléretten jól szállítható, egyébként csak a közeli piacokra.

Levele középnagy, tojásdad vagy szív alakú. Vesszeje középerős, a vesszőcsúcs felé elvékonyodó, apró paraszemölcsökkel sürün borított. Koronája fiatalon felfelé törő, később szétterülő, magasra boltozott gömb alakú.

A téli és a késő tavaszi fagyok iránt nem érzékeny, ellenálló  a moniliával szemben is.

Termőhely igénye azonos a többi kajszi fájtáéval.